Milyen legyen!
2010 február 7. | Szerző: Andrea
Valamikor régen minden vágyam az volt hogy egyedül legyek.Nem szeretem a világot, nem értettem meg másokat.Csak egyedül voltam.
Már nem megy,minden vágyam egy kapcsolat.Valaki aki elfogad olyannak amilyen vagyok.Nem a hibáimat keresi mindig, csak elfogad és szeret.Próbáltam már sokféle módon párt találni, de……..
Az internet egy nagy kamu, engem mindig csak a tök öreg kéjencek találnak meg.Ez gáz, és idegesítő.Az összes valahogy is kinéző hapsinak aki fen van már rég van valakije, csak szórakoznak.
Valahogy mindig rosszul választottam eddig és vonzottam azokat akik csak egy éjszakát szeretek volna,néha jó volt de csak rontott a helyzeten.Túlsók sebet kaptam már ezen a téren ezért rontom el a kapcsolataimat az utóbbi is e véget ment gajra.Biróm mikor azt hajtogatják hogy nem a szex miatt jönnek, bezzeg ha nem kapják meg besértődnek és lelépnek a francba.Hol vannak az értelmes hapsik, hát biztos nem ott ahol én vagyok.Oké nem vagyok egy topmodell de azért már nagyon rossz a magány.Mindenki azt mondja hogy a munka majd eltereli a gondolatokat erről, de egész nap 24 órán keresztül senki sem tud másra gondolni. Csak az utcára kel kimenni tuti szembejönnek kézen fogva emberek, és borul a rendszer.
Lehet hogy mostanában én is túl magas falat építettem magam köré már megint.Félek soha nem találom meg a páromat…………….
És ez most csak rosszabb a rokonságban egyre több az eljegyzés majd jönnek az esküvők a gyerekek.És tőlem kérdezi mindenki hogy mikor megyek már férjhez.A jelek szerint soha!Nekem is egy nagy esküvő az álmom, hófehér ruha.De valahogy nincs szerencsém.Egy hároméves kapcsolat végett teljesen tönkrementem lelkileg,sok mindent elviseltem mert azt éreztem Ő az igazi.Hát nem,és próbálok keresgélni de valahogy nem megy és sajnos nem lesz senki fiatalabb.
Nincsenek pedig olyan örült elvárásaim, nem kell szuper modellnek lennie, és különösebben nincs is olyan konkrét zsánerem,Lehet hogy egyszer jön egy pillanat és valami történik, már csak azt kéne tudni mikor és hol?
Majd egyszer, de ha megtőrténik azt leírom…….
Játék a hóban………..
2010 február 3. | Szerző: Andrea
Valahogy régebben egyáltalán nem kedveltem a telet,mindig egy fagyos szent voltam.Állandóan azzal küzdöttem, hogy lefagy a lábam meg a kezem.Borzasztó az az érzés.
Most ez az idei tél teljesen más, valahogy tetszett ez a tél, kár hogy karácsonykor nem volt hó.Pedig minden évben feldíszítjük a házat, vagyis csak általában én csinálom.Ami a legértelmetlenebb ebben az az időhúzás, mindig mindent a legutolsó percben kell megcsinálni.Mert ha valaki próbálta már mínusz 3-4 fokban meghajlítani ezeket a kültéri világításokat rájöhetett,hogy a műanyag eltud törni.Na mindegy.A legjobb az lenne ha le sem szedném.
Azóta a fenyőfa már elhagyta a házat.
(És a kép alapján azon a télen sem volt fehér karácsonyunk)
Most bezzeg van hó.Már kinőttem abból a korból, hogy hóembert építsek na meg azok a hógolyó háborúk.Na meg a szánkózások, annak idején még egy csomó marhaságot megcsináltunk(pincelejáróba szánkóval,a feljutás kicsit bonyolult volt),most már nem ez a lényeg.Néha csak jól esik a szakadó hóesésben sétálni.Annak idején Sopronban tanultam és ott nagyon gyönyörű a hóesésben sétálni.Még egyedül is szép.És vannak még ilyen szép emlékeim amit a hóeséshez lehet kötni, az első csók.Minden apró részletre emlékszem.(az a fiú valahogy megfogott, a szeme.egy kereszteződés kellős közepén álltuk szállingózott a hó és …….. aztán dudáltak, miszerint jobb lenne ha lemennénk az útestről,jó volt.) Fura!
Szerintem mindenkinek vannak jó és rossz emlékei is a télről, nekem elég sok a jó emlék. A suliban a nagy hócsaták.Amikor az osztályteremben a több a hó mint odakint.:)
Azért amikor telepakolták az ember ruháját hóval az nem volt kellemes, de ez akkor jó volt.Főleg ha nem én kaptam, mindezt.
Ez a tél főként a lovaim miatt volt jó,amikor velük van az ember nemszámit az , hogy a csizmád teljesen átázott és már a zokniból csavarni lehet a vizet, ez mind nem számít. ők csak rohangálnak és élvezik a dolgot.Jó érzés ott állni és csak figyelni őket, vagy bent velük a karámban.Amint pont a répát próbálják kilopni a zsebemből.Mindegyiküket imádom, mondjuk van kedvenc.Azért kettőjüknek fura volt a látvány, a két csikó(Csinos és Azték) még közvetlen közelről nem találkozott a hóval, vagyis az egyikőjük életében először látott havat.Az az ijedt tekintett, belegondolni mire is gondolhat abban a pillanatban.Minden hófehér és teljesen más mint eddig.Ijesztő lehetett.De mindenki legyőzte a kezdeti meglepettséget. És azt is elkel viselni, hogy felborít mert ő csak oda akar lépni ahova te mert az a biztos.A két idősebb már bátrabb mert ők már átélték ez egyszer kétszer( Femina és Tündér)Bezzeg utána az a vágta………
Azért mindent megkel kóstolni, nem-e cukor mert az milyen jó lenne.Most már egyre jobb az idő ezért egyre többet lehetnek kinn, aminek nagyon őrülnek,már nagyon várják a tavaszt és a nyarat.Én is várom.Megint jó lesz elmein délutánonként lovagolni és nyáron valahogy a munka is könnyebben megy.Valahogy kedvesebbek az emberek akkor.
Fekete bárány.
2010 január 28. | Szerző: Andrea
Megint elővesz a depresszió, aj jaj.
Valahogy eddig ez a hét sem stimmel, kezdek kétségbe esni.Rossz úgy bemenni a melóba hogy én vagyok a ” fekete bárány” aki kilóg a sorból és nem tudja teljesíteni az előírást.Nem mondják de szerintem ez az a dolog amit a leghamarabb észre lehet venni.Nem tudok mit csinálni, és ez csak rosszabb lesz.És mindjárt itt a negyedév vége.Félek, hogy már megint elrontok mindent.Ezt a melomat nemkéne elcsesznem.
Az egész életemet nem kéne elcsesznem.De valamiért mindig én voltam az akinek nem sikerül semmi.Annak idején nem vettek fel abba a középsuliba ahova nagyon szeretem volna bekerülni.Gondoltam ez van, aztán meg csak belenyugodtam.Valahogy kibírtam.Minden álmom az volt és valahol legbelül még mindig az, hogy építész legyek.Hát csak három ponttal csúsztam el a felvételin, szívás.Gondolhatnám ezt dobta a gép.
Amúgy valahogy nem értem az életem, itt van a családom.Tök jó, nincs vele semmi gáz.Bárki őrülne neki szerintem.
Néha mégis azt érzem, én nem tartozom ide.Nem vagyok a család tagja, én vagyok az aki mindig megbújik az árnyékban.Ha nem vagyok ott az senkinek nem feltűnő.Ha valaki megnézné a gépemen a családi fotókat,(5000db)ha mindent össze szedek, mindenkiről találna rengeteget de énrólam kb csak 3-4 et találna.Inkább elbulyok a gép másik oldalára, csak ne maradjon nyomom a világba.Sokszor gondoltam azt, ez csak valami tévedés egyszer majd jön valaki és azt mondja valaki tévedett.Butaság de én ezt érzem.
Mindig elrontok mindent, pedig szeretném jól csinálni.Nem vagyok elég kitarto és pár éve még az önbizalmam is nagyon mesze volt tőllem.Megprobálom ősszeszedni magam, nemszeretnék megint mindenkinek csalodást okozni.És ha pozitivan állok a dolgokhoz lehet, hogy még jól is elsülhetnek. Bárcsak ez a kapcsolataimban is megjelenne. De a depresziom egyik oka vészesen közeledik és ez nem segit, február 14.A magányosok kedvenc ünnepe.
De állitolag egyedül is lehet boldogan élni, nekem nem megy.Én szeretnék egy kapcsolatott mert nembirom a magányt már nem.
Na jó próbálok inkább a munkámra koncentrálni, bizonyítanom kell főként magamnak, hogy mégsem vagyok “fekete bárány” aki mindenhonnan kilóg.Remélem hamar itt lesz a tavasz és színesebben látom majd az életet…………………………………………………………………..
Egy rossz hét!
2010 január 27. | Szerző: Andrea
Nagyon rosszul indult a hetem, valahogy nem sikerült eddig semmi.Minden a szokásos módon kezdődött.Megbeszéltem kolléganőmmel, hogy kimegyünk az egyik címre ami neki volt.El is indultam, de csak az irodáig jutottam.
Az autóm valahogy úgy gondolta, hogy ő nem megy tovább semmilyen módon.Valami elromlott-annak nincs sok értelme ezeknél az új autóknál hogy belenéz a motorháztető alá mert nem férsz hozzá semmihez.Szerintem ilyenkor mindenki szitkozódik, legbelül sikítani tudtam volna.De ez van.Hároméves autó és máris meghal.Azért közöltem vele:-ez a hála azért,hogy garázsban tartunk te dög.
Semmi kétségbeesés ,felhívtam kollégám.Ma nem érek oda szorri.Nem eset ő sem kétségbe nem túl nagy kedve volt hétfőn reggel dolgozni.Telefon apámnak, van egy kis gond meglát az autó.Mondjam el mi a baja.Értek a műszaki dolgokhoz de azért negálnék neki kocsit szerelni az azért sok lenne.De megmentett, haza lettem vontatva.
Legalább a hétfő eltelt.Különösebb szörnyű dolog kedden nem történt csak nehéz szót érteni az emberekkel.Néha értetlenek, hideg van és fáznak biztos.
De ma,áááááááá……………
A kocsi megint bemondta az unalmast, ugyan az mint hétfőn, csak most az irodától 100 m-re.Próbáltam higgadt maradni.Női leleményesség elmegyünk gyalog az irodáig és megkérjük a szomszédban dolgozó régi kollégát, hogy ráérősebb perceiben jöjjön és tolja már el a kocsit a parkolóig mégis inkább ott álljon mint az út szélén.De megtette.Újra telefon apum valahogy életet lehelt a kocsiba, de biztos ami biztos és elkerülendő azt hogy én este ötkor megint telefonáljak inkább itt hagyta a másik autót és hazavitte a haldokló de épp akkor jól üzemelő autót.Azt mondta nem vagyok jó hatásáll a kocsira. 🙁
A délután izgalommentesen telt de még nincs vége a hétnek.
Örök igazságok!
2010 január 25. | Szerző: Andrea
Valamikor ráérősebb perceimben szerettem leírogatni poénos és vicces dolgokat mert így legalább megmaradhatnak az utókor számára, nélkülük kevesebb lenne a világ.
Örök igazságok I.
Állj meg egy könyvtár kellős közepén és kezdj el sikoltozni- mindenki rosszallóan fog rád nézni.
Tedd ugyanezt egy repülőgép fedélzetén- mindenki csatlakozik hozzád…….
Örök igazságok II.
Minden jó valamire.Ha másra nem, hát elrettentő példának.
Örök igazságok III.
A tiszta lelkiismeret általában a rossz emlékezet jele.
Örök igazságok IV.
Örök igazságok V.
Egy tökéletes férfi hajlandó órákon át várni, míg a barátnője két perc alatt elkészül.
Örök igazságok VI.
A nők addig nem lesznek egyenlőek a férfiakkal, amíg nem tudnak az utcán végigsétálni kopaszon, azt gondolva, hogy csodálatosak, és mindenki kívánja őket.
De a legigazabb számomra ez.
“A barátok azok a ritka emberek, akik ha megkérdezik:Hogy vagy?
-még a választ is megvárják.”
Remélem ,hogy mindenkinek van legalább egy ilyen igaz barátja.Nekem hál istennek van egy pár, csak már régen találkoztunk.De erre jó az internet legalább így néha tudunk beszélgetni mivel mindenki olyan elfoglalt, így elég nehéz egy találkozót összehozni.
Pedig néha jót tesz az embernek ha meghallgatják:én olyan helyen dolgozom ahol nap mint nap emberekkel kell foglalkozni.Főleg az idősebb ügyfelek szoktak elkezdeni mesélni főleg ha nem várakozik a hátuk mögött senki, azért megkérdik egy idő után, nem zavarom ugye kedves-á dehogy.
Szegények kipanaszolják magukat de legalább van egy jó élményük arra a napra.
Néha engem is meghallgattatna valaki.Mert én is szeretnék panaszkodni, de szerintem mindenkinek van olyan napja amikor szeretne panaszkodni.
Ezért vannak a barátok…………………………………..
De ha egy hideg téli éjszakén valahol a semmi földjén lerobbannék a z autómmal és hívnám őket csak páran jönnének azonnal.Ők az igaz barátok.
Ő viszon akkor is jőnne ha nem hívnám, neki én vagyok a midenség.
Találóan éppen az kérdezi: kivégeztem a lábtörlőt ügyes voltam ugye!
Függőség…..
2010 január 23. | Szerző: Andrea
Mindenki a tipikus függőségre gondol ilyenkor.Én sok mindenre.Nekem is vannak ilyen dolgaim, ami mostanság egyre inkább feltűnik, hogy mennyire leköti a fél napomat az hogy számítógépes játékokat játszok.Szerintem ez a magány leküzdésére szolgál nálam.Pedig annyi mindent kell csinálnom egész nap.Ott van a kutyám, ott vannak a lovaim, na meg a munkám.Ennél egy előny van ” kötetlen munkaidő”.Néha már az is probléma. 🙁
Ezek után kérdezhetné bárki ,mikor van időm játszani?Főként éjszaka, mert nemigazán alszok jól manapság.De egy idő után majdcsak feladom ezt is , majd szerzek magamnak másik függőséget.Hogy mi az, egy hapsi!!!!!
(Igen én egy nagyon romantikus ember tudok lenni, ha hagyják.Ha igazán beleszeretek valakibe akkor ő lesz a minden, le szál a lila köd.De sajnos mostanában nem látom rózsaszínben a világot.Még mindig a nagy ő-re várok.Sajnos mindig rossz emberbe tudok beleszeretni.)
Mindenkinek vannak olyan dolgai amit mindig megcsinál és most nem a munkájára gondolók, régebben sokat rajzoltam és írtam.Főleg a középiskolában a kollégiumban,írtam egy regényt,(ez most nagyon keményen hangzik) kb. 50 oldal és meglepő volt az, hogy mindenkinek tetszett idáig aki csak elolvasta.Ez van. Valahogy egy idő után mégis vált az ember, abbahagy dolgokat és újakat talál.De mindenki függ valamitől vagy valakitől.Vegyük csak azt akinek gyereke van, az a gyerek lesz a minden, ő a legaranyosabb a legszebb.Ő lesz az élet értelme.Mi ez ha nem függőség, lehet hogy szeretett.Nekem még nincs gyermekem de már nagyon vágyok rá,……………………….
Sajnos már nemigazán megy az, hogy csak úgy megbízzak valakiben.Túl sok csalódás ért már és igaz az, hogy össze tud törni az ember szíve.Tényleg fáj valahol legbelül.A legutolsó párommal egy bevásárló központban találkoztam még karácsonyi előtt egy másik nő társaságában volt, nem mentem oda megkérdezni ki az.Csak elmentünk egymás mellett, a tekintette azt árulta el, hogy nem őrül annak hogy lát engem éppen akkor és éppen ott.Ránézet a másik nőre utána rám…..Nagyon furcsa volt de tudtam ott abban a percben már nincs tovább közöttünk semmi.A legfájóbb az volt, hogy semmire nem reagált se egy SMS-re semmire.Azért én nem vagyok gonosz, kellemes ünnepeket kívántam neki.Nem írt vissza.Lehet, hogy ezért naivnak tartanak sokan de én ilyen vagyok.
Ezek után nem csoda, hogy a számítógép elé menekülök a való világ elől.Itt kevésbé tudnak bántani engem.De egy kérdés a világhoz: mért kell ennyire h….n viselkednie a férfiaknak, az a legkönnyebb , hogy nem reagálnak semmire ahelyett hogy felvetnék a telefont és csak annyit mondanának BOCS.
Mindezek után őrülők, a legnagyobb függőségem a net,Nem iszok nem dohányzok.Csak az állataimnak élek, miattuk muszáj minden nap talpra állni.:)
Megint reggel…..
2010 január 19. | Szerző: Andrea
Megint reggel,mindig ugyan az .Ma reggel is rohanással indult.Fél kilenckor ránéztem az órára” b….s ma kedd van”,ja nekem kilencre bent kéne lennem az irodában.
De köztudott a nők néha a lehetetlenre is képesek, kilenc után két perccel nyitnám az iroda ajtaját de zárva.A kolléga már megint nincs sehol, mint mindig vagy dohányzik vagy kávézik.Kávézott…
Na mindegy abban a fél órába belefért ,hogy magamhoz térjek és ráeszméljek hogy a hét már tegnap elkezdődőt.Hajmosás, rohanás, de ez még nem mindegy van egy kutyám aki engem imád.Megmagyarázni neki , hogy jó legyen majd jövök.Szokása az ilyenkor , hogy a legbiztosabb hely a számára az ha belülről egész nap támasza a nagykaput.Így semmi esélye annak , hogy nem veszi észre azt amikor hazaérek.Körbeszaladja az autót, a garázsban pedig szó szerint bemászik a kocsiba mert nagyon őrül, olyan apró kutya ” csak egy németjuhász”.
Ő az aki minden reggel ot vár a bejárati ajtó előtt.Ha esik, ha fuj.Nagyon fifikáns mert az lényegtelen, hogy a család többi tagja hamarabb felkel és kimegy.Senkihez nem kell fel, csak hozzám.Szoszerint adig alszik amedig én.
De utána pőrőg.És folyamatosan ő van a középpontba.A csipogos labdáival.De mégis akkor a legtündéribb amikor nyáron velem fagyizik.Imádja a fagyit főleg az ” epreset “. Valmiért ezt imádja.
Mostanában nagyon is szükségem van erre reggelente, lehet hogy a legutobbi csalodás az oka de minimális az az idő amit alvásal tőltők, és ez megis látszik. Őszefolynak a napok a hetek, ezért lehet az hogy reggelente elgondolkodok :- most milyen nap is van.
Gondolom ezel azért mások is igy vannak, és nem csak én nem tudom néha épp milyen nap van.Rossz az , hogy hajnali egykor még fen vagyok és regel hetkor-hétkor pedig felkelek.Nemtudom kipiheni magam.De még birom.Csak az a baj, hogy igy néha nincs kedvem semmit sem csinálni, pedig kéne.Szereznem kéne egy értelmes hapsit, csak valahogy nem sikerül, pedig ahercegnek még egy fehér lóvat is kölcsön tudnák adni.:)
Azért a sok okos embermek néhány dologban igaza van, életünk tulnyomo töbségét tényleg átaludjuk, de ha nemtennénk elég elviselhetetlenek lennénk, nem.
A kialvatlan ember mogorva és hajlamos a veszekedésre.Ezzel szemben én csak fáradt vagyok,de amikor már majd elalszok a tv előtt és kikapcsolom az agyam csak akkor kapcsol “be” minden eszembe jut és valahogy azonnal elmulik az álmosság.
És igen már megint reggel van…..
Valamiért mindig igykezdődik minden nap!
Emlékek
2010 január 12. | Szerző: Andrea
De a legfurább az ha évek múlva a kezedbe kerül és beleolvasol.
Jaj,én megtettem!Nagyon fura volt,rákellet jönnöm hogy teljesen más volt a felfogásom és a legrosszabb az volt, hogy annyira magam alatt voltam.Egy pszichologikus vagyonokat tudott volna rajtam keresni.
Fura az volt, hogy néhány sztori amiket leírtam azonnal beugrót.De viszont volt egy fiú név ” Attila” az istenért nem tudok rájönni ki volt.Pedig már mindent végiglapozgattam hátha valahol feltűnik de nem.Fura érzés mert azt gondolnánk ha leírjuk és majd valamikor elővesszük ezeket a dolgokat majd minden eszembe jut.Mert azért a fiúkra mindre emlékezek, lehet hogy ő nemvolt elég meggyőző.Mondjuk a középiskolában még nem úgy foglalkozik az ember a fiúkkal, “ó ő lesz gyermekeim apja” isten ments.Inkább csak azért kelletek, hogy nekem is legyen valakim.Mert ezzel lehetett bevágódni.Nem azért mintha annyira kedvelt lettem volna.Sajnos inkább a “stréberek” közé tartoztam, ez kb. öt ember volt.Mivoltunk azok akik jól tanultak.
Most lesz évfolyam találkozom úgyhogy majd lesznek nagy beszélgetések.Kivel mi történt…………………
De visszatérve az emlékekre: ami ebből nagyon is megmaradt az a végén történt.Mivel sikeresen szereztem egy szakmát a családomtól kaptam ajándékba azt, hogy az iskola szervezésében részt vehettem egy 7 napos Horvátországi nyaraláson.Éjszakai indulás busszal, és nagyon hosszú zötykölődés de még most is megtenném még egyszer.Lényegében nemigazán volt felügyelet csak ne vesz el.Voltún páran ilyen magányos utazok, a tanárok csak ott voltak.Erről a nyaralásból ered a PÓKER szerteette.”Egyik este öten megszálltuk az egyik apartman konyháját , csak úgy mint a filmekben.Középen asztal sajnos téglalap alakú, de fölötte lehúzható lámpa.Nemvoltunk annyira idősek még de a wiszki nem igazán volt nyerő de az kellett.A füstös hangulatot a sütőben odaéget pizza biztosította.Nagyon jó volt, sajnos egy óra körül szétbombázták a társaságot” mindenki húzón aludni címszóval”. Ekkor azért rákellet jönnünk, hogy mivel mi a szomszéd házban laktunk és kizártak minket elég bonyolult lesz bejutni.Voltak azért fiuk is az egyik nagy bátran átmászott a kerítésen ami köböl volt és vagy 2 m magas de megoldta, sikerült bejutnunk.Azóta is imádok pókerezni.
A nyaralás szépen eltelt azért az utolsó este sem volt semmi, annyi idősen felfogni hogy oké te is ittál valamennyit de a tengerparton ülve a csapat fiatalnak egy zseblámpa kíséretében kell vigyáznia egy csapat részeg és éppen akkor a tengerben meztelenül fürdőző felnőttre.Ezt az élményt nem lehet elfelejteni.Még a mai napig mosolyogni kell rajta.
Túlsok magány.
2010 január 7. | Szerző: Andrea
Eddigi életemben egyvalamiben nem voltam igazán szerencsés az pedig a szerelem.Mindig megbíztam az emberekben de sajnos rosszul választok, a fiúk mindig csak egy pótléknak gondoltak.Hányszor hallatom azt, “ha nem lenne a barátnőm te lenél az egyetlen”.Már akkor menekülnöm kellet volna, de szerintem nincs olyan ember aki nem ment bele egyszer egy ilyen kapcsolatba.Leszáll a lila köd és csak ő van.Jönnek az átsírt éjszakák nekem már nincs erőm sírni.Sajnos nekem majdnem mindig ez jutott.Lehet, hogy mindig én hibáztam…….
Az igazi nagy szerelem három év vágyakozás és reménykedés.De a vége egy nagyon fájdalmas felébredés.Butaság volt elviselni azt amit művelt,de a vége az volt a csatano.Azt hitte, hogy ő bármit megkaphat.Mint utolag megtudtam a legutorso probálkozásánál már az éppen aktuális barátnője terhes volt.Ő ugygondolta még hancurozik egy jót,hát nemjött össze neki.Azért nemvolt egyszerü nemet mondani, de már szerencsére egél erős voltam.Azért ott büszke voltam magamra, végre vége.
Nem vagyok szerencsés, nem vagyok oda az egyéjszakás kalandokért az olyan személytelen.Abban az esetben nemvagy más mint egy játékszer.Ugy gondolják hogy mindegy mert ha szerencsés soha az életben nemfogtok találkozni.Nekem ez nem megy.Néha végtelenül romantikus tudok lenni,és még a mai napig megvannak azok a sebek amik sajnos kihatásal vannak a kapcsolataimra.Időnként mindenki magányos én gyakran vagyok az.Ez nemjó, mert ilyenkor az ember egy falat épit maga körül és ezt akkor nem veszük észre csak amikor szeretnél egy új kapcsolatba belekezdeni és nemtudsz kitőrni ebből a bezárt világbol.
Sajnos én pont ezt követtem el, és a legutobbi párom ezt nemtudta tolerálni.Pedig csak egy kicsit kellet volna türelmesebnek lennie.Azért az sem jó, hogy ilyenkor a hapsik halylamosak teljesen eltünni.Semmire nem reagálnak se egy sms-re semmire.Mittehetünk ilyenkor szomoruan megprobálkozunk valami új dologgal.Sajnos nekem az internetes párkeresesés nem jőn be, valahogy nem jönnek be az ötvenes kiéhezet emberek.Ott a helyes pasik már rég foglaltak, kitudja a legtöbbnek van már lehet egykét gyerek is a tarsolyban csak azt a volt felesége neveli.
Ugyhogy megprobálom nagyon pozitivan élni az élertemet ami most egyedül müködik, de remélem nem sokáig……………
Aki hasonlo helyzetben van annak csak azt tudom tanácsolni, hogy nemszabad feladni egyszer mindenkinek lehet szerencsélye.Kitartás!
: )
Már megint……
2010 február 16. | Szerző: Andrea
Hál istennek már elmúlt a “Valentin nap” a magányosok kedvenc ünnepe.De még nem adom fel, se a munkát se a szerelmet.Valahogy idáig egyikben sem voltam sikeres de előbb utóbb valami csak összejön, nem!
Viszont a melót most nem szeretném elcsinálni, sajnos hajlamos vagyok feladni dolgokat és megfutamodni.Mert ez a legegyszerűbb a számomra.Tudom ez egy nagy marhaság.Azért egy idő után nem rohanhatok el minden nehézség elől, nem tehetem.Pedig most ez a legnagyobb vágyam,elütni minden és mindenki elől és egy kis idő múlva felbukni és nem törődni a múltal és a következményekkel.A folyamatos lecseszések valahogy most nem tudnak ösztönzően hatni rám.De szerintem ez senkire nem lenne ösztönző.
Azon is elgondolkodtam már, hogy mért menekülök el minden elől,talán azért mert soha nemvolt sikerélményem.Vagyis olyan nagy dolog ami egyszer és mindenkorra változtatott volna rajtam.Mindeig kimaradtam mindenből, még akkor is ha nem akartam valami mindig közbeszolt ez egy rossz omen.
Kitudja mit kéne tennem,egyvalaki biztos és az én vagyok.
🙂
Oldal ajánlása emailben
X