Még mindig én.
2010 március 11. | Szerző: Andrea |
Néhanapján mások írásait is olvasgatom,Ha már az enyémet is megnézik.Érdekes szembesülni azzal , hogy vannak még olyan emberek akiknek ugyan ilyen problémájuk van mint nekem.Rákel döbbenünk, hogy nemcsak nekünk van rossz vagy épp jó napunk.Hanem ebben a szent percben több millió embernek.Csak belekel gondolni, hogy ebben a szent percben hányan írják a saját blog–jukat ,hányan lesznek szerelmesek.És még egy csomó minden van ami nemcsak velem vagy veletek történik meg.
Sajnos én is olyan vagyok,hogy az én problémám számomra a legnagyobb katasztrofa lehet, hogy másnak ez semmiség.És voltam is ilyen helyzetben.Amikor az ember talál magán valami olyat ami nem odavalo megilyed és egy világ döl össze benne hirtelen.Én is igy voltam,Bezzeg az akkori barátom erre csak annyit mondott (nem nagy dolog, csak elkel mondani),de b….s az ember kapásbol a legrosszabra gondol.És már gondolatban ott jár, hogy azt a kis értékét kire hagyja.De másnak ez csak egy kis aproság.Hál istennek nemlett a dologbol semmi komoly ,és remélem soha tőbbé nem is lesz.De akkor az a pár hét maga volt a pokol.Az a bízonytalanság, és látni a családon hogy mindenki agodik.Mindenki csak azt kérdezi jól vagy-e.Igen jól vagyok.
Úgyhogy néha tényleg oda kel figyelni másokra még akkor is ha annak a másik embernek csak egy kis gondja van, lehet hogy nekünk kicsinek tűnik de az ősszámára az egy szörnyű probléma is lehet.Ezt felejtjük el.Pedig nem kéne, mert mindenki szereti azt . ha valaki figyel rá.De az a figyelem néha csak látszat mert csak figyelnek de nem hallanak meg.Hiába kiabálunk teljes erőből, ennyi erővel a sivatag kellős közepén is lehetnénk.
Nem vagyunk annyira különbözőek mint ahogy azt sokan gondolnánk,csak mindenki mást mutat meg magából a külvilágnak.Lehet hogy egy állandóan bulizó pörgő ember a szíve mélyén iszonyatosan magányos.És ennek az ellentéte ha valaki kicsit zárkózott és nem társasági ember attól még lehet hogy Ő a világ legboldogabb embere.
Úgyhogy néha tényleg oda kel figyelni másokra még akkor is ha annak a másik embernek csak egy kis gondja van, lehet hogy nekünk kicsinek tűnik de az ősszámára az egy szörnyű probléma is lehet.Ezt felejtjük el.Pedig nem kéne, mert mindenki szereti azt . ha valaki figyel rá.De az a figyelem néha csak látszat mert csak figyelnek de nem hallanak meg.Hiába kiabálunk teljes erőből, ennyi erővel a sivatag kellős közepén is lehetnénk.
Nem vagyunk annyira különbözőek mint ahogy azt sokan gondolnánk,csak mindenki mást mutat meg magából a külvilágnak.Lehet hogy egy állandóan bulizó pörgő ember a szíve mélyén iszonyatosan magányos.És ennek az ellentéte ha valaki kicsit zárkózott és nem társasági ember attól még lehet hogy Ő a világ legboldogabb embere.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: