Mindenből egy kicsi…….

2010 március 4. | Szerző: Andrea |

 Azért nem akarok nagyon kicsapongó lenni,egy régebbi írásomban megmutattam azt hogy hol is lakok és ezt a fenyőfát.Ami akkor még csak a terasz korlátjának a tetejéig ért. Na mostmár elhagyta a házat.

Szeretem ezt a fát sok szép emlék fűződik hozzá.De most már bekel vetni az ismeretségemet (titász) mert már a szomszédból szerzet létráról sem lehet elérni a csúcsát és karácsonykor felkel díszíteni, ez a családi hagyomány.Mondjuk mindenki csodálja a jégcsapokat amik a eresz közelsége miat minden télen kialakulnak rajta.

Általában a főldig érnek, tisztára mint a csepkővek, az egyik ismerős azt mondta kikéne vílágitani mert úgy nagyon szépen mutatnának.

Imádom a lóvaimat ,sajnos a legkisebbet elkelet adni(AZTÉK).De igy legalább világot lát, és szerencsére nemvíték meszire,és jó helyre került.Azért nagy az izgalom mert ha minden igaz májusban lesz egy kiscsikó.Már alig várom.:)

Jöhetne már végre a nyár.Nekem is sokkal jobb kedvem lenne.Valahogy a meleget sokkal jobban kultiválom, meg lehet menni a strandra.Meg nyáron lehet, hogy még a szerelem is megtalál.De kitudja mit hoz a holnap.Lehet hogy semmit és az is lehet hogy mindent amit akarok.Nyerek a lottón és szembe jön az utcán az igazi.Ha kéri még a fehér lovamat is kölcsön adom neki.Ha már egyszer van.

A kedvenc pillanataimban már mondtam, hogy a balatoni viharokat szeretem.Azok csak úgy a semmiből jönnek és pár perc múlva már ott sincsenek.A legvalószínűbb jele a viharnak ha arany tisztán átlátsz a túlpartra.Viszont ha nem akkor nyugodtan sütetheted a hasad a negyven fokban.

Család büszkesége a futórózsa ami egy év alatt a mellé ültetett másik 3 db-ból törpe rozsát csinált, de tök jól szuperál lugas ként

Na jól van senkit sem akarok tovább fárasztani inkább elbujok a szobrok között.