Már megint……
2010 február 16. | Szerző: Andrea |
A mai nap már megint szívás volt,értekezlet a munkahelyen.Megvolt a hivatalos lecseszés,már megint nem dolgozott a fél banda.Ha valaki vett már részt hasonló értekezleten az eltudja képzelni milyen megalázó az amikor 40 ember előtt kivetítik a teljesítményeket név szerint na ez szívás.Ezek után legyen még jó napom és próbáljak boldog lenni.Néha elég bonyolult ez az egész.
Hál istennek már elmúlt a “Valentin nap” a magányosok kedvenc ünnepe.De még nem adom fel, se a munkát se a szerelmet.Valahogy idáig egyikben sem voltam sikeres de előbb utóbb valami csak összejön, nem!
Viszont a melót most nem szeretném elcsinálni, sajnos hajlamos vagyok feladni dolgokat és megfutamodni.Mert ez a legegyszerűbb a számomra.Tudom ez egy nagy marhaság.Azért egy idő után nem rohanhatok el minden nehézség elől, nem tehetem.Pedig most ez a legnagyobb vágyam,elütni minden és mindenki elől és egy kis idő múlva felbukni és nem törődni a múltal és a következményekkel.A folyamatos lecseszések valahogy most nem tudnak ösztönzően hatni rám.De szerintem ez senkire nem lenne ösztönző.
Azon is elgondolkodtam már, hogy mért menekülök el minden elől,talán azért mert soha nemvolt sikerélményem.Vagyis olyan nagy dolog ami egyszer és mindenkorra változtatott volna rajtam.Mindeig kimaradtam mindenből, még akkor is ha nem akartam valami mindig közbeszolt ez egy rossz omen.
Kitudja mit kéne tennem,egyvalaki biztos és az én vagyok.
🙂
Hál istennek már elmúlt a “Valentin nap” a magányosok kedvenc ünnepe.De még nem adom fel, se a munkát se a szerelmet.Valahogy idáig egyikben sem voltam sikeres de előbb utóbb valami csak összejön, nem!
Viszont a melót most nem szeretném elcsinálni, sajnos hajlamos vagyok feladni dolgokat és megfutamodni.Mert ez a legegyszerűbb a számomra.Tudom ez egy nagy marhaság.Azért egy idő után nem rohanhatok el minden nehézség elől, nem tehetem.Pedig most ez a legnagyobb vágyam,elütni minden és mindenki elől és egy kis idő múlva felbukni és nem törődni a múltal és a következményekkel.A folyamatos lecseszések valahogy most nem tudnak ösztönzően hatni rám.De szerintem ez senkire nem lenne ösztönző.
Azon is elgondolkodtam már, hogy mért menekülök el minden elől,talán azért mert soha nemvolt sikerélményem.Vagyis olyan nagy dolog ami egyszer és mindenkorra változtatott volna rajtam.Mindeig kimaradtam mindenből, még akkor is ha nem akartam valami mindig közbeszolt ez egy rossz omen.
Kitudja mit kéne tennem,egyvalaki biztos és az én vagyok.
🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: