Játék a hóban………..

2010 február 3. | Szerző: Andrea |

Valahogy régebben egyáltalán nem kedveltem a telet,mindig egy fagyos szent voltam.Állandóan azzal küzdöttem, hogy lefagy a lábam meg a kezem.Borzasztó az az érzés.

Most ez az idei tél teljesen más, valahogy tetszett ez a tél, kár hogy karácsonykor nem volt hó.Pedig minden évben feldíszítjük a házat, vagyis csak általában én csinálom.Ami a legértelmetlenebb ebben az az időhúzás, mindig mindent a legutolsó percben kell megcsinálni.Mert ha valaki próbálta már mínusz 3-4 fokban meghajlítani ezeket a kültéri világításokat rájöhetett,hogy a műanyag eltud törni.Na mindegy.A legjobb az lenne ha le sem szedném.

Azóta a fenyőfa már elhagyta a házat.

(És a kép alapján azon a télen sem volt fehér karácsonyunk)

Most bezzeg van hó.Már kinőttem abból a korból, hogy hóembert építsek na meg azok a hógolyó háborúk.Na meg a szánkózások, annak idején még egy csomó marhaságot megcsináltunk(pincelejáróba szánkóval,a feljutás kicsit bonyolult volt),most már nem ez a lényeg.Néha csak jól esik a szakadó hóesésben sétálni.Annak idején Sopronban tanultam és ott nagyon gyönyörű a hóesésben sétálni.Még egyedül is szép.És vannak még ilyen szép emlékeim amit a hóeséshez lehet kötni, az első csók.Minden apró részletre emlékszem.(az a fiú valahogy megfogott, a szeme.egy kereszteződés kellős közepén álltuk szállingózott a hó és …….. aztán dudáltak, miszerint jobb lenne ha lemennénk az útestről,jó volt.)  Fura!

Szerintem mindenkinek vannak jó és rossz emlékei is a télről, nekem elég sok a jó emlék. A suliban a nagy hócsaták.Amikor az osztályteremben a több a hó mint odakint.:)

Azért amikor telepakolták az ember ruháját hóval az nem volt kellemes, de ez akkor jó volt.Főleg ha nem én kaptam, mindezt.

 

Ez a tél főként a lovaim miatt volt jó,amikor velük van az ember nemszámit az , hogy a csizmád teljesen átázott és már a zokniból csavarni lehet a vizet, ez mind nem számít. ők csak rohangálnak és élvezik a dolgot.Jó érzés ott állni és csak figyelni őket, vagy bent velük a karámban.Amint pont a répát próbálják kilopni a zsebemből.Mindegyiküket imádom, mondjuk van kedvenc.Azért kettőjüknek fura volt a látvány,  a két csikó(Csinos és Azték) még közvetlen közelről nem találkozott  a hóval, vagyis az egyikőjük életében először látott havat.Az az ijedt tekintett, belegondolni mire is gondolhat abban a pillanatban.Minden hófehér és teljesen más mint eddig.Ijesztő lehetett.De mindenki legyőzte a kezdeti meglepettséget. És azt is elkel viselni, hogy felborít mert ő csak oda akar lépni ahova te mert az a biztos.A két idősebb már bátrabb mert ők már átélték ez egyszer kétszer( Femina és Tündér)Bezzeg utána az a vágta………

Azért mindent megkel kóstolni, nem-e cukor mert az milyen jó lenne.Most már egyre jobb az idő ezért egyre többet lehetnek kinn, aminek nagyon őrülnek,már nagyon várják a tavaszt és a nyarat.Én is várom.Megint jó lesz elmein délutánonként lovagolni és nyáron valahogy a munka is könnyebben megy.Valahogy kedvesebbek az emberek akkor.