Megint reggel…..

2010 január 19. | Szerző: Andrea |

 Megint reggel,mindig ugyan az .Ma reggel is rohanással indult.Fél kilenckor ránéztem az órára” b….s ma kedd van”,ja nekem kilencre bent kéne lennem az irodában.

De köztudott a nők néha a lehetetlenre is képesek, kilenc után két perccel nyitnám az iroda ajtaját de zárva.A kolléga már megint nincs sehol, mint mindig vagy dohányzik vagy kávézik.Kávézott…

Na mindegy abban a fél órába belefért ,hogy magamhoz térjek és ráeszméljek hogy a hét már tegnap elkezdődőt.Hajmosás, rohanás, de ez még nem mindegy van egy kutyám aki engem imád.Megmagyarázni neki , hogy jó legyen majd jövök.Szokása az ilyenkor , hogy a legbiztosabb hely a számára az ha belülről egész nap támasza a nagykaput.Így semmi esélye annak , hogy nem veszi észre azt amikor hazaérek.Körbeszaladja az autót, a garázsban pedig szó szerint bemászik a kocsiba mert nagyon őrül, olyan apró kutya ” csak egy németjuhász”.

Ő az aki minden reggel ot vár a bejárati ajtó előtt.Ha esik, ha fuj.Nagyon fifikáns mert az lényegtelen, hogy a család többi tagja hamarabb felkel és kimegy.Senkihez nem kell fel, csak hozzám.Szoszerint adig alszik amedig én.

De utána pőrőg.És folyamatosan ő van a középpontba.A csipogos labdáival.De mégis akkor a legtündéribb amikor nyáron velem fagyizik.Imádja a fagyit főleg az ” epreset “. Valmiért ezt imádja.

Mostanában nagyon is szükségem van erre reggelente, lehet hogy a legutobbi csalodás az oka de minimális az az idő amit alvásal tőltők, és ez megis látszik. Őszefolynak a napok a hetek, ezért lehet az hogy reggelente elgondolkodok :- most milyen nap is van.

Gondolom ezel azért mások is igy vannak, és nem csak én nem tudom néha épp milyen nap van.Rossz az , hogy hajnali egykor még fen vagyok és regel hetkor-hétkor pedig felkelek.Nemtudom kipiheni magam.De még birom.Csak az a baj, hogy igy néha nincs kedvem semmit sem csinálni, pedig kéne.Szereznem kéne egy értelmes hapsit, csak valahogy nem sikerül, pedig ahercegnek még egy fehér lóvat is kölcsön tudnák adni.:)

Azért a sok okos embermek néhány dologban igaza van, életünk tulnyomo töbségét tényleg átaludjuk, de ha nemtennénk elég elviselhetetlenek lennénk, nem.

A kialvatlan ember mogorva és hajlamos a veszekedésre.Ezzel szemben én csak fáradt vagyok,de amikor már majd elalszok a tv előtt és kikapcsolom az agyam csak akkor kapcsol “be” minden eszembe jut és valahogy azonnal elmulik az álmosság.

És igen már megint reggel van…..

Valamiért mindig igykezdődik minden nap!