Mindennapi élet!

2010 január 5. | Szerző: Andrea |

Ha  belegondolok minden nap ugyanabban a ritmusban zajlik,felkelünk és csináljuk azt amit mindig.Föleg nálunk, minden nap ugyanaz a robot néha unom néha viszont kifejezetten izgalmas.Szoszerint egy farmon élek csak egy város szélén és nem kint a semmi közepén.

Egy véletlen vagy kitudja mi, lehet hogy a sors egy szép napon egy aranyos de annál barátságtalanabb jövevénnyel bővült a már így is népes állatsereg.Érkezett a portára egy  6 hónapos csikó.Mivel addig nemigazán volt emberi társasága elég ellenszenvesek voltunk neki.Az igazat megvallva a gazdáját a mai napig utálja és nagyon jól tudja, hogy lehet megijeszteni.Azelőtt minden vágyam a kutyáimon kívül az volt, hogy megtanuljak lovagolni.Na ezek után már megkellet tanulnom,azért nem gondolná senki, hogy egy ló olyan magas tud lenni.Hát magasak.

Visszatérve a csikóhoz nem egyszerű megbarátkozni egy félénk és ijedt állattal,de sikerült.Szegénynek az élete nem indult valami fényesen és majdnem véget is ért ott az elején.Kimondták az ítéletet : belőle sohasem lesz jó ló, mert rossz a lába.

Akkor kelet volna lecsapni azt az embert, könnyű volt ezt mondani mert ő nem akart vele dolgozni.Szerencsére azért a gazdája nem hit neki.Ilyenkor jönnek a haverok, itt mindenki  jobban tudja a másiknál hogy éppen mit kéne tenni.Az már mellékes, hogy egyiküknek sem volt még lova.Nekünk sem de megéri.A csikó aki amúgy hivatalos nevén Csinos  egy tüneménye most már kétéves rosszaság.Akaratos és legszívesebben csak rohanna.Volt amikor meg is tette.Egy nyári délután volt,kivételesen nem én foglalkoztam vele hanem a gazdája.Úgy döntött kicsit megmozgatja,csak az a kérdés melyikük gondolta így, hát Csinos döntött úgy hogy ő inkább önállóan folytatja a szaladást de ezt egy fél háztömb körül tette.Ebben az esetben mindenkiből más érzelmek törtek elő, apám dőlt a röhögéstől mert mit tudsz tenni ebben az esetben,egy ember repül egy ló után.Az aki repült már nem így gondolta, ö inkább egy autót szeretett volna de azonnal.Rohanjunk a ló után mert kitudja hol áll meg.Hát a háta mögött,röpke három perc alatt megvolt a nagy vágta erdő mögött és kövesúton, a poén csak az hogy a ló pár perc múlva megismételte az egészet csak most az ellenkező irányból.De legalább ő élvezte.

Szerintem elég boldog élete van nálunk csak mostanában unatkoznak,nagy hidegben nem mehetnek ki akár a gyerekek.Mindig volt játszótársa, legelőszőr egy indián tarka póni”Cifra” az nemsemmi kis ló volt.Utána megtanulhatta az illemet és a viselkedési szabályokat egy idősebb hölgytől ő volt “Tabletta” alias Tabi.Szegény már 19 éves de még kapót egy esélyt mert amikor hozzánk kerül hát mindenki azt gondolta, hogy azonnal összeesik és vége.De jól van és májusban ha minden igaz csikója is lesz.Azért gondolom annak idején jó élete volt mint versenyló.De most már nagyon szeretem volna egy saját lovat, ami csak a mienk.Így kerül a képbe”Femina” egy győnyőrű fajtatiszta angol telivér versenyló.Ő azon kivűl még életében nemcsinált mást minthogy szaladt,még versenyt is nyert a kincsem parkba jó nemvalami nagyot de megnyerte.Sajnos nagyon elhanyagolták mivel már kűhárom éve nem versenyzet,úgyhogy nagyon az eléjéröl kellet vele kezdeni mindent.Néha elég mokás volt a dolog, most öszintén probált már valaki odébhuzni egy ötszáz kilos lovat ha az nemakar megmozdulni, na megmondom nemfog menni.

De az a lénye, hogy ök benne vannak ebben a mindennapi rutinban és belegondolva abba, ha ök nemlennének mennyivel szomorubb lennék.