???????
2010 március 26. | Szerző: Andrea
Mostanság nem volt időm , hogy írogassak.Próbálóm menteni a munkámat, csak azért hogy reggelente legyen mért felkelnem.
De kaptam egy másfajta megbízást is a másik úgy mond főnökömtől.Most nyit éttermet és nem tudnak dönteni a nevéről.És azt találták ki hogy majd én választok egyet. A saját éttermem nevén sem gondolkodtam még el isten igazán, de majd egyszer az is meglesz.
De most ezt kéne kitalálnom.Ha valaki tud jól hangzó nevet megköszönném és ősik.
Valami változott…..
2010 március 12. | Szerző: Andrea
Szeretném azt híni hogy ezek után csak jó jöhet.A munkahelyen is megdicsértek, milyen jó teljesítményt hoztam csak még kábé kétszer ennyi kéne.
Előkerült a volt pasi is.:)
Meg Meg próbálok a hétvégén pontot tenni ennek az ügynek a végére.Azért az benne a legrosszabb, hogy tök ideges leszek ha hív és a gyomrom akkora lesz mint az öklöm,de jó volt hallani a hangját.
Majd meglátom mi lesz.
Még mindig én.
2010 március 11. | Szerző: Andrea
Néhanapján mások írásait is olvasgatom,Ha már az enyémet is megnézik.Érdekes szembesülni azzal , hogy vannak még olyan emberek akiknek ugyan ilyen problémájuk van mint nekem.Rákel döbbenünk, hogy nemcsak nekünk van rossz vagy épp jó napunk.Hanem ebben a szent percben több millió embernek.Csak belekel gondolni, hogy ebben a szent percben hányan írják a saját blog–jukat ,hányan lesznek szerelmesek.És még egy csomó minden van ami nemcsak velem vagy veletek történik meg.
Úgyhogy néha tényleg oda kel figyelni másokra még akkor is ha annak a másik embernek csak egy kis gondja van, lehet hogy nekünk kicsinek tűnik de az ősszámára az egy szörnyű probléma is lehet.Ezt felejtjük el.Pedig nem kéne, mert mindenki szereti azt . ha valaki figyel rá.De az a figyelem néha csak látszat mert csak figyelnek de nem hallanak meg.Hiába kiabálunk teljes erőből, ennyi erővel a sivatag kellős közepén is lehetnénk.
Nem vagyunk annyira különbözőek mint ahogy azt sokan gondolnánk,csak mindenki mást mutat meg magából a külvilágnak.Lehet hogy egy állandóan bulizó pörgő ember a szíve mélyén iszonyatosan magányos.És ennek az ellentéte ha valaki kicsit zárkózott és nem társasági ember attól még lehet hogy Ő a világ legboldogabb embere.
Butaság….
2010 március 8. | Szerző: Andrea
Mint mindig, csinálok valami olyat amit nem kéne.Általában ez azt jelenti, hogy SMS-t írok olyan emberkéknek akikkel amúgy nem is kéne már foglalkoznom.De gyenge vagyok, és magányos.Na meg(H…E).
Nem szabad ezt tovább folytatnom, néha nagyon drasztikus vagyok.Fogom a telefont és kitörlőm azt a bizonyos számot.De még akkor is rossz egyedül.
Ez van…………………………………
Mindenből egy kicsi…….
2010 március 4. | Szerző: Andrea
Azért nem akarok nagyon kicsapongó lenni,egy régebbi írásomban megmutattam azt hogy hol is lakok és ezt a fenyőfát.Ami akkor még csak a terasz korlátjának a tetejéig ért. Na mostmár elhagyta a házat.
Szeretem ezt a fát sok szép emlék fűződik hozzá.De most már bekel vetni az ismeretségemet (titász) mert már a szomszédból szerzet létráról sem lehet elérni a csúcsát és karácsonykor felkel díszíteni, ez a családi hagyomány.Mondjuk mindenki csodálja a jégcsapokat amik a eresz közelsége miat minden télen kialakulnak rajta.
Általában a főldig érnek, tisztára mint a csepkővek, az egyik ismerős azt mondta kikéne vílágitani mert úgy nagyon szépen mutatnának.
Imádom a lóvaimat ,sajnos a legkisebbet elkelet adni(AZTÉK).De igy legalább világot lát, és szerencsére nemvíték meszire,és jó helyre került.Azért nagy az izgalom mert ha minden igaz májusban lesz egy kiscsikó.Már alig várom.:)
Jöhetne már végre a nyár.Nekem is sokkal jobb kedvem lenne.Valahogy a meleget sokkal jobban kultiválom, meg lehet menni a strandra.Meg nyáron lehet, hogy még a szerelem is megtalál.De kitudja mit hoz a holnap.Lehet hogy semmit és az is lehet hogy mindent amit akarok.Nyerek a lottón és szembe jön az utcán az igazi.Ha kéri még a fehér lovamat is kölcsön adom neki.Ha már egyszer van.
A kedvenc pillanataimban már mondtam, hogy a balatoni viharokat szeretem.Azok csak úgy a semmiből jönnek és pár perc múlva már ott sincsenek.A legvalószínűbb jele a viharnak ha arany tisztán átlátsz a túlpartra.Viszont ha nem akkor nyugodtan sütetheted a hasad a negyven fokban.
Család büszkesége a futórózsa ami egy év alatt a mellé ültetett másik 3 db-ból törpe rozsát csinált, de tök jól szuperál lugas ként
Na jól van senkit sem akarok tovább fárasztani inkább elbujok a szobrok között.
lasan itt a vég
2010 március 1. | Szerző: Andrea
Valahogy soha nem sikerült semmit jól végigcsinálnom.A munka a párkapcsolat a főiskola.Nem is tudom mi lenne most a jó.Nyerni egy nyaralást és elbújni a világ elől és feltöltődni energiával.Egy gyönyörű szép tengerparton nézni a naplementét.Csak az egyedül nem olyan jó.
Ha boldog lennék sokkal pozitívában állnék az élethez.Mert mindig a boldog emberek a sikeresek meg a szerencsések.Mindig ezek a közhelyek vannak:megtaláltam életem nagy szerelmét és pont engem kerestek meg álmaim munkájával.
Na egyszer én szeretnék így ébredni,csak egyszer.Légyszí?
Mondjuk mindig azt mondják, hogy a boldogságért megkel küzdeni csak ne lenne ennyire rögös az az út.
……..
Kedvenc pillanataim!
2010 február 23. | Szerző: Andrea
Valahogy nekem a nyarakból vannak ilyen időszakaim,majdnem mindig a családdal nyaralok, így egyszerű és azért egyedül uncsi lenne meg nem is.A Balaton az ahova már kicsi ként is szeretünk menni, akkor még más volt a rendszer.A régi állami cégeknél még a nagycsaládosoknak adtak ara szabit, hogy eljusson a család nyaralni.Bezzeg most………..
Na ilyen emlékeim vannak azokról a nyarakról:Északi part ott ugye mélyebb a víz, és nem beszélve arról milyen hideg.Ott soha nem volt 14 foknál melegebb a víz.De minden reggel hat órakor még a reggeli előtt azzal indítottunk hogy mi fürdeni akarunk.Azt szerintem mindenki eltudja képzelni milyen szép látvány lehettünk hárman reggel hatkor amikor épeszű ember nemhogy a víz közelébe nem megy de még fel sem kell.Mi ott pancsoltunk a fagyos vízben az lényegtelen volt, hogy halálra fagytunk.Jellegzetes ilyenkor a liluló száj.
A balcsiban még a hattyúk és a naplementék a szépek.Na meg a viharok.Most már a déli parton nyaralunk minden vihar szemből támad.
……………………………………………………………………………………………………..
A másik nagy élmény az volt amikor legelőször ültem lóhátra, hogy azok milyen magasak.Iszonyatosan féltem, nem tudtam hogy egyáltalán megtudom e majd tanulni de azért sikerült.Ugyan ez volt a vezetésnél, szerintem az első alkalommal egy ékágét kellet volna rám kötni.Tanítási módszer:se rutinpálya se semmilyen tapasztalat.Egy elhagyott műút oda járnak gyakorolni az emberek.Az oktató adta az instrukciókat,tolatás kanyarodás menjünk 40 el, akkor az gyors volt.Ez volt egy 20 perc.Közölte hogy nagyon profi vagyok és nem hiszi azt, hogy én még sohasem vezetem.Nem tudom honnan vette de ha ő mondja.A következő instrukció, gyerünk fel a postára.Na azért ezt csak nem kéne gondoltam én…….
Azért nagyon para volt amikor kikelet kanyarodni a forgalomba.Majd 5 percet álltunk az kereszteződésbe mert a távolba (1km) jött egy kamion.Én biztosabbnak láttam ha azt szabályosan elengedjük.Azóta a 40 nagyon lassú és a kedvenc sebesség mindegy csak 100km/h főlőt legyen.De csak kocsival.
Egy ismerősömmel motorozni mentem amikor úgy elgondolkodtam azon mennyire halandó az ember.Ezt mért tettem, szeretem a sebességet de azért egy motoron 160–nál a teljes biztonságot egy bukósisak adja ami nem az enyém és nagy rám.Hát tényleg azon gondolkodtam, ha itt jön egy kátyú(magyar közút)Az a sisak csak ara lesz jó.Igen kérem azonosítani kéne az arca megmaradt.Nekem komolyan ez járt az eszemben.Azóta is bármikor elmegyek vele motorozni de azért lassabban.
Fő a biztonság így is hosszú az élet…………
Probálkozom…….
2010 február 18. | Szerző: Andrea
Kezd tavaszodni hát éni próbálkozom.Megint regisztráltam egy olyan társkereső oldalon hátha netalántán pont most sikerülne.Remélem, sajna nincsenek jó emlékeim ezzel kapcsolatban.Valahogy mindig a rossz emberek találtak rám.Azért én egy rendes ember lévén szépen megmondtam hogy sajna nem az eseteim úgy hogy sz orri.
Van fent egy tök helyes hapsi, csak megint túl gyáva vagyok.Írni kéne neki de kB azt a választ kapnám hogy bocsi de már megvannak azok akik nekem tetszenek és azokkal levelezget.De az ilyenek mért maradnak még ezután is fenn ezen az oldalon, csak fájdítják mások szívét.Na mindegy összeszedem a bátorságomat és megpróbálok írni neki pár sort, és próbálok reménykedni hogy most nem azért regisztrálok ki megint mert semmi eredménye és csak olyanok írnak akikkel nincs kedvem beszélgetni nem hogy mást is csinálni.
Ez van kitartok………
Remélem nem leszek nyuszi.
Megint én.
2010 április 4. | Szerző: Andrea
Elég régóta nem írtam már de mással voltam elfoglalva.Megtarthattam a munkámat és még a z is lehet hogy a kapcsolatom is rendeződik de ez majd még eldől.
Amúgy a melóban még mindig én vagyok a fekete bárány, az összes többi kolléga maga a tökély csak én lógok ki a sorból, de ez most nem lényeg kicsit megnyugodhattam. Most már legalább nem minden nap kell azt hallgatnom hogy milyen rossz vagyok, csak néha.
Hamarosan megszületik a kis csikó is, már mindenki nagyon izgul.De még azért van pár hét.Már tényleg nem sok.
Oldal ajánlása emailben
X